Még ott a rúzsfoltod a papírzsepin, amibe két éves koromban eltetted egy hajtincsemet.

A sosem látott esküvői fényképeitek mellett találtam meg a válási papírokat, amik pont a születésnapodon léptek érvénybe.

Sokkal több dolog van, mint ez az egy poros fiók, amit már sosem fogok tudni rólad.

Soha nem láttam még Wartburgot olyan fényes limuzinnak, míg meg nem láttam eltűnt életedből azt a néhány pillanatfelvételt.

Azt mondják, a kiköpött másod vagyok
de akármennyire szeretném én is ezt érezni mindig, amikor tükörbe nézek,
csak azt látom, hogy az ötvenedik lesz az utolsó születésnapom.

We have a message board in the house, right next to the entrance, on the wall. It hasn't been cleaned in about six or seven years, until today. The earliest date was 2009 on one of the papers. In fact, the board was full of outdated information about choir and orchestra rehearsals, concerts and camps, warnings not to miss to take my excercise books from high school, recipes, menus, and phone numbers. Most of it not even shown, the board was that crowded. Haven't put anything new there in at least three years. So this morning I look at it, and I decide it is high time for a clean. And I take down the papers, cards and post its, because I am not able to look at them any more. Immediately threw out almost everything. Papers with my mother's handwriting. My heart aching the entire time. How pathetic is that? On a scale from 1 to 10, I'd guess 15. It took me five years to the day to do the freaking cleaning, which took about 10 minutes only.

There was a pharmacy bill that she put there, well... I'm not sure why exactly. The pharmacy bill says the medicine cost the patient a ridiculously low price, and at the bottom it says how much money of the actual price of the drug is government support. Think there hundreds of thousands of florins. She told me about it with a smile, saying how funny it is that she only paid a few hundred while actually, the drug is immensly expensive. Yeah, funny. Ironic. While I only keep thinking why anyone would stick that to a message board to look at every day.

Az utolsó este a legmagányosabb.

Az éjszaka is másmilyennek tűnik. Kinézek az ablakon, és ugyanazt látom, mint az elmúlt öt hónapban, és közben furcsán sajog a szívem. Van, ami visszahúz, és van, ami ide láncol. Elrobog egy vonat. Sírnék, ha nem lennék túl fáradt. Kétlaki lettem. Mindig is elképesztett az, hogy hogyan lehetséges egy életet belesűríteni egy bőröndbe, és lám: én már másodszorra teszem meg.

Életem háttérzenéje: Menni kéne.

Álmomban égett popcornt ettem

és félek, hogy valóra válik.