Én az a fajta lány vagyok, aki este smiley-t rajzol a bepárásodott fürdőszobatükörre, és otthagyja azért, hogy amikor legközelebb újra belenéz a saját szemébe, ez legyen az első, amit meglát.
Én egy egészen különleges állatfaj vagyok. Leginkább arról lehet felismerni, hogy semmi extra nincs rajtam.. Többnyire beleolvadok környezetembe, és csendesen nyerítek a sarokban a röhögéstől fajtársaim társaságában. Nagyon szép, okos, kedves, aranyos, stílusos vagyok, legfőbb erénységem a szerénységem (pöpöpö tudom).
Persze legtöbbször inkább egy elsuhanó húsz centis mosoly formájában vagyok megtalálható a természetben.
Napközben egy állatkertben (*középiskola) tengetem mindennapjaimat; ha fajtám legértékesebb példányait (közismertebb néven a >barátaimat<) bántani merészeli bárki is, azt különlegesen ritka, értékes, és gyorsan ölő mérgemmel fogom a túlvilágra küldeni; valamint befogásomhoz elengedhetetlen tudni, hogy a Milka csoki különböző fajtáival táplálkozom. Habár agysejtjeim száma nem haladják meg a kettőt, még egész jól elboldogulok a természetben - de tegyük hozzá, hogy gyógyíthatatlanul szőke vagyok (voltam, leszek) -, valamint az általános felmérések szerint gyakran jelenik meg nálam a mozgáskoordináció tökéletes hiánya, aminek az előttem lévő 10 és 200 cm magasságú tárgyakkal illetve élőlényekkel való ütközések gyakori megjelenési formái; néha az ilyen esetek után pedig öngyilkosságra hajlamos állapotba kerülök (vagyis csokiba fojtom bánatom). Érdemleges megemlítenem, hogy amikor nem Milkát, akkor popcornt eszem; humorom az elenyésző és az idegesítő széles skáláján mozog; és teljességgel, illetve totálisan őrült vagyok - minden értelemben. És ez mind velem jár...
De már rég túl vagyok azon, hogy érdekeljen.
Fura egy állatfaj, mi? :)
Felsorolva az, hogy magas, szőke és kékszemű vagyok, rendkívül jól hangzik, de sajnos semmilyen rokoni szál nem fűz Barbiehoz (amit a Kennel való szakítás után le is tagadnék) - ezt a fentebb látható leírás tökéletesen alátámasztja. Nem vagyok sem szép, sem különösebben okos, jobb vagy értékesebb a többi embernél, és ennek a mondatnak nem sörreklámos lesz a befejezése. Többnyire a Menni kéne életérzés hajt, pedig mindig akkor fog el, amikor nem mozdulhatok sehová.
Igazából elkeseredetten keresem önmagam, de úgy elvesztem, hogy ihajcsuhajdejó lenne már előkerülni.
Ne is erőlködj, nem fogok.
De ha esetleg valahol véletlen rám bukkannál, szólj.
"There is always sunshine after the rain
At least thats what I hear."
"Már feltúrtam minden dobozt, hogy megtaláljam apám régi kocsi kulcsát, bár pontosan tudom, hogy nincs itt, de a keresés az első, találni valamit csak kiegészítés. Gondosan beosztom, hogy mire használom el a kezeimet, mára ez jutott. Egy iskolacsengő, egy nadrágszíj, egy fogkefe vagy egy koszos lepedő, más már nem kéne és kész lehetnék. Egy koszos lepedő. Minden szoborban ott van egy koszos lepedő. Mindben."
AJÁNLOM AZ OLDALT
).
