Sokat gondolkoztam rajta, mi lenne rá a megfelelő szó.

Belélegezlek.

Tudod, amikor belefúrom az arcom a pulcsidba, és mély levegőt veszek, miközben magamhoz szorítalak, úgy, hogy elképzelem, többé sose engedlek el. Magamba szívom az érzést, ami eltölt, amikor megérintesz. Felidézem a gyönyörű, mosolygó, boldog, zöldes szempárt, és mélyen elraktározom a szívembe. Belélegezlek, mert a tüdőmön keresztül a vérembe jutsz, mint az oxigén, és akárhányszor megcsókollak, minden eltöltött pillanattal a részemmé válsz. Egyek vagyunk; egy a lelkünk. És ez több annál, hogy boldoggá teszel, hisz olyan vagy nekem, mint a nap a növényeknek, a víz a szervezetnek, a levegő az életnek - nem tudok létezni nélküled.
Ezt gondolom és érzem minden alkalommal, amikor kimondom: szeretlek.