2013.12.24. 22:52, ginna
Rudolf az élet dolgain gondolkodott a szán előtt állva a többi rénszarvas mellett.
Eszébe jutottak magasztos, és kevésbé magasztos dolgok is. Például, hogy az embereknek sokkal könnyebb az ujjaikkal számolni, míg ő a patáival négy után mindig megakad. Vagy hogy mennyire imádja a manók pinduri kis sapkáját, azokkal az édes bolytokkal a végükön. Tavaly tett is az agancsára egyet-egyet, de amint elindultak az ajándékok kézbesítésére, a menetszél egyből lefújta őket a helyükről – mit sem törődve a tükör előtt eltöltött keserves órával, míg a tökéletes beállítással küszködött. Utána persze két dühös manó haragjával is szembe kellett néznie, akiknek rejtélyes módon egy váratlan légörvény keltette fekete lyukon keresztül tűnt el imádott fejfedőjük. De idén! Na majd idén! – Nagy reményekkel a szívében sóhajtott nagyot a piros orrú rénszarvas, büszkén kihúzva magát, két induri-pinduri manósapkával az agancsán, melyeket befőttes gumival rögzített halálbiztosan a helyükre.
Valahol itt tartott a gondolataiban, amikor észrevette, hogy a nagy várakozás közepette a mögötte álló rénszarvasok már egy golyóstollat is elővettek, és azzal kezdtek el oldogatni egy, a látszólag semmiből előkerülő sudoku-magazint. „Micsoda fráterek” – gondolta, miközben észrevette a sietős léptekkel feléjük tartó nagy hasú, piros ruhás alakot.
- Hát itt meg mi történt? – kérdezte a Mikulás, szavait láthatóan Rudolfnak intézve, aki azonban mély gondolatai mellett egészen megfeledkezett a szituációról, amely várakozásra késztette őt, és a többieket. – Mi ez a felfordulás? Pillanatokon belül indulnunk kell!
- Az a helyzet – válaszolta a rénszarvas –, hogy megpróbáltuk lehozni a szánt a padlásról, de sajnos megakadtunk a lépcsőfordulóban.
- De Rudolf… – mondta mosolygósan fehér szakálla alatt a Mikulás – miért nem repültetek?
„Hát persze! Tudtam, hogy legutóbb sokkal egyszerűbb volt!” – gyulladt fel a képzeletbeli villanykörte Rudolf agancsai felett. Most, hogy a nem várt akadályt ilyen könnyen legyőzték, a puttony felkerülhetett a szánra, a szarvasok eltették a sudoku-magazint, és minden készen állt.
De a mondat, ami igazán bearanyozta Rudolf napját, amit a Mikulás neki intézett közvetlenül indulás előtt, így hangzott:
- Csinos az agancsod!
Rudolf orra sose világított a boldogságtól olyan pirosan, mint ezen a karácsonyon.