Elértem egy sokadik mélypontot. Nem vagyok büszke magamra. Tudjátok, utólag már azt hiszem, szükségem volt erre. Hogy valami őrültséget csináljak. Nem tűnik nagy dolognak, de a régi énem sosem lett volna képes rá. És most sem az az igazán nagy dolog, hogy megtettem... hanem az, hogy a régi énem, akiről azt hittem, már teljesen felszívódott, felkapta a fejét, és elérte, hogy ne tudjak aludni, és hogy borzalmasan érezzem magam. Felrázott. Nem mondom, hogy jobban lennék, de valami... valami megváltozott. Valami nagy. Fogalmam sincs róla, mi az, de ott van, ott lebeg körülöttem. Bár tudnám, segít-e, vagy akadályoz! De mindegy is. Hónapokig voltam teljesen egyedül a fájdalmas ürességben. Most viszont itt ez a valami... itt van velem. Velem.

http://www.youtube.com/watch?v=U7i6F7ruDXw