Nem tudom, hogy a napsütés miatt-e, vagy azért, mert rájöttem, hogy három teljes évszak telt el, és még mindig nem történt az égvilágon semmi; szóval fogalmam sincs, mi az oka, de azt hiszem, nekiálltam összeszedni magam. Ami az eddigi gödörben-fekvéshez képest egy hatalmas előrelépés. Rájöttem, hogy nem szabad arra számítanom, hogy ledobják a kötelet, mert egyedül kell felmásznom. A világ legnagyobb baromsága, hogy arra várok, megmentsenek, amikor a végén majd úgyis egyedül kell kikecmeregnem a lócitromból. 
A szobámba kiragasztott "To do list" első pontja neonsárgán virít, hogy ne felejtsem el, és erőt adjon: Kapd össze magad!

Azon vagyok.