„Gondoltatok valaha arra, hogy kerültünk ide? Mármint a Földre. Felejtsük el az Ádám-Éva sztorit, ami, most már tudom, hülye hadova. Az apám azt az indián mítoszt szereti, amelyben csillagistenek népesítették be a Földet: az Esthajnalcsillag és a Hajnalcsillag összejöttek, és megszületett az első lány. Az első fiú a Napból és a Holdból származott. Az emberek meg egy tornádó hátán lovagoltak be a világba.

Mr. Hume, aki a tudományt tanítja, valami őslevesről beszélt, ami tele volt biogázokkal meg sárfoszlányokkal meg szénatomokkal, s ezek valahogy megszilárdultak, és lett belőlük galléros-ostoros egysejtű, a choanocyta. Bár ez inkább úgy hangzik, mint valami nemi betegség, s nem mint az evolúció első láncszeme… De még ha el is jutottunk odáig, még mindig hatalmas ugrás kell, hogy az amőbából majom, abból meg ember legyen, aki gondolkodik.

És ami az egészben a legelképesztőbb – függetlenül attól, miben hiszünk –, hogy kezdetben volt a nagy semmi, aztán most mégis itt vagyunk, és a megfelelő idegsejtjeink a megfelelő időpontban kisülnek, és ettől képesek vagyunk döntéseket hozni.

És még ennél is elképesztőbb, hogy ezt a sima működést, amire oda se kell figyelni, annyira természetesen jön belőlünk, szóval, még ezt is sikerül szétzilálnunk.”