Hivatalosan is önjogúvá váltam. Annyira hivatalosan, hogy kaptam egy levelet a polgármesteri hivataltól, és ahelyett, hogy boldog születésnapot kívánnának benne, az ikszedik évi kormányrendelet ipszilonadik paragrafusának a zé bekezdésére hivatkoznak, és annyira, de annyira hivatalos az egész, hogy a vagyonom felett már önállóan rendelkezhetek, és négy pontba szedve felsorolták mindazt, ami a nevemen van, és amiből kettőről eddig még csak nem is tudtam. Úgy szólítanak meg benne, hogy "Tisztelt", pedig nem éppen érzem megtiszteltetésnek ezt a nemes alkalmat; van rajta egy pecsét, meg egy aláírás, dátum, meg gondolom minden, ami kell, és úgy érzem, hogy a papírlapot tartva a kezemben, amit először hosszában hajtottak félbe, a világ összedől körülöttem. Önjogúvá váltam. Nem mindenkinek adatik meg, hogy amint ez megtörténik, azonnal nyomtatásban lássa. Legszívesebben bebújnék egy meleg takaró alá, és nem vennék tudomást mindarról, amire túlságosan fáj gondolni, de azt hiszem, rájöttem, hogy hiába próbálkozom ezzel minden alkalommal, nem összekuporodva a sötétben fogok megoldást találni a problémáimra. Úgyhogy mosolyt fel, mert egy régóta várt délután áll előttem.
A felelősség már ott csücsül a vállamon, és nehezebb, mint valaha.
Felnőtté válás?

Challange accepted!