Szeretnék a fejedbe látni. Engem rendesen összezavar ez az egész, és nem tudom, mit gondoljak; hogy mit szabad gondolnom és éreznem. Furcsa ez nekem, és attól félek, sőt, rettegek, hogy ezt is csak bebeszéltem magamnak, és egy nap arra kelek fel reggel, hogy véget ért, mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. Meg itt van ez a másik dolog a kezeimben, ez a nem sok mindenhez hasonlító érzés, a mellkasomban is, a hiány valami egészen új , eddig nem tapasztalt árnyalata. 
Szeretnék már túllenni a szomorú fekete ruhába öltözött tömegen, és életem sokadik leghosszabb autóútján, mert ez meg a másik, hogy kezdem elérni a tűrőképességem határát, és ez nem olyan korlát, amit valaha is szándékkal feszegetnék. Előre akarok ugrani négy éjszakát az időben, doki. Elhozod az időgépet?