A jövő bizonytalan fogalom. Még kicsit akkor is, ha azt mondom, az idei, vagy a következő karácsony.

Körülvesz a boldogság buboréka, életemben talán először úgy, hogy észre is veszem a színek mellett, hogy tulajdonképpen átlátszó. Az örökkévalóság hosszú, de mostanában még az sem tűnik elégnek.

Nem tudom, mivel érdemeltelek ki. De hogy elengedni nem tudnálak, abban majdnem biztos vagyok.

Olyan ez, minthogy álmosan és bágyadtan is úgy élem a napokat, hogy egyáltalán nem bánom, hogy nem aludtam eleget, mert végre olyan az életem, hogy érdemes ébren maradni.

"Nem engedlek mostmár el soha többé."