Fura egy dolog ez a felnőtté válás. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gyerekként elképzeled. Igazából az egész egy ijesztő sötét alagút, ahol lámpa nélkül tesz úgy mindenki, mintha térkép lenne a kezében, és tudná, hogy merre megy, aztán zavarában motyog valamit, amikor egymás után többször is nekimegy ugyanannak a rohadt falnak. Azt hiszem, ilyen az élet, és ehhez hozzá kell, hogy szokjak. Persze ez a dolog - a "felnőttség" - nem köthető egy tizennyolcadik születésnaphoz, de egészen meghatódtam attól, mennyien gondolnak rám. A jó dolgok azonban sajnos hamar véget érnek. Megint túl sok volt abból a boldogságból.
De már nem kapom fel a vizet.
Csak szomorú vagyok.

Rám tört a tipikus pakolás előtti pánik. Utolsó pillanatra halasztottam, fogalmam sincs, mit vigyek, és ami a legfontosabb: várok a kezdő lökésre, hogy egyáltalán nekiálljak. A fejemben ugyan van egy félkész lista, de a megvalósítástól úgy érzem, mérföldekre vagyok (hány kilométer egy mérföld?). Reggel még egészen lelkes voltam, előttem az egész nap és még nyár van, és csak bedobom a rövidnacimat meg egy csomó ujjatlant, és ennyi, kész is vagyok - ehelyett megnéztem egy időjárás előrejelzést, és, ami azt illeti, már második naptól pocsék időre számíthatunk. Szóval kell gyűjtenem egy maréknyi csipeszt, hogy a kottákat ne fújja el a szél az állványról, amit csak tegnapelőtt kaptam kölcsön, és még nem csekkoltam, hogy össze tudom-e egyáltalán rakni. Bíztató kilátások, mi? És mindezt úgy, hogy a csavargó éhező kutyáim (alias a vendégek) esélyes, hogy beugranak még ma este. Hát, összességében pedig mondhatjuk úgy, hogy az előttem álló négy nap gondolatától nem repesek úgy, ahogy kéne. Igaz, nem is kéne. A hátsómat fölemelni viszont annál inkább...

Az elmúlt kevesebb, mint 24 órában heten. És nagyon ritkán érzem ilyen rondának magam. Kinek van még kedve átjönni? Éjfélig ér.

Ja, éjjel negyed tizenkettőkor kell hogy négy gyökér telefonáljon, és lám! itt vannak a ház előtt. Biciklivel. Hogy velük megyek-e. Isten ments.

Állítólag hazafelé beugranak, és az vagy hajnalban, vagy délelőtt lesz. Ami nyáron gyakorlatilag  ugyanaz. Repesve várom.

Annyira gyönyörű.